Elegendő-e önmagában a meditáció az örömteli
és eredményes élethez?
Azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen vannak azok, akiknek
elegendő. Megtisztított, megerősített szándék nélkül sokan addig sem jutnak el, hogy szokássá
váljon a meditáció az életükben. Oktató és/vagy csoport nélkül ez nem könnyű. Gyakori, hogy
néhány hétig vagy hónapig lelkesek, aztán kihagynak egy-egy meditációt, majd egyre többet. Végül
pedig a feledésbe merül a gyakorlás.
Ha sikerül szokássá tenni a meditációt, akkor a gyakorlást
támogató elmélet hiányozhat: a nehézségek kezelése és az élmények megértése. Rengetegen hagyják
abba a meditációt azzal, hogy "Én nem tudok meditálni.". A
gyakorló társak megosztásai és a kérdés feltevés lehetősége egy oktató jelenlétében nagyon
támogatóak lehetnek.
A meditáció, mint formális gyakorlat nem pótolja az informális gyakorlatokat. Tehát azt a
fajta gyakorlást, amit a hétköznapi dolgaink közben javasolt végezni. Így egyrészt kibővül a
gyakorlásunk időtartama, másrészt élesben alkalmazhazzuk azt, amit elméletben már
elsajátítottunk. Fontosak azok az informális gyakorlatok, amelyek a meditációs technikát viszik
ki az életbe, és azok is, amelyek nehéz vagy kellemetlen helyzetekben tudnak minket támogatni.
Hogyan tudod mindezt egyszerre
megoldani?
A MAP
(térkép az Élethez) program során hetente 6 x 25 perc meditációt javasolok a kiadott
hanganyagokkal gyakorolva. Emellett nagyon fontos a 9 x 3,5 óra workshop, amelyeken bemutatom a
gyakorlást támogató elméletet - nonduális tanításokból merítve és a tudatkutatás eredményeivel
pontosítva.
A 9 munkafüzetnek csak 20%-a meditáció. Az informális
gyakorlatok kardinális jelentőségűek, amelyek segítségével a hétköznapi életben, például munka
közben is gyakorolhatsz. Mindezt a csoporterő, a megosztási és a kérdezési lehetőségek, valamint
oktatói jelenlét egészítik ki.
